China Miéville kisregénnyel, V. E. Schwab a különféle mágikus Londonokat felvonultató regényének folytatásával jelentkezik az év első felében; az io9 főszerkesztőjének könyvében a varázslat és a technika együtt mentheti meg a világot, Matt Ruff pedig egy fekete főszereplőt bonyolít bele egy lovecrafti kalandba. Öt angol nyelvű könyvet ajánlunk az év elejéről.
Mágikus Londonok, magányos kisfiúk, lovecrafti őrületbe belekeveredő háborús veteránok, időutazó szülők és világot megmenteni akaró mágusok és mérnökök: öt könyvet ajánlunk a januári és februári angol nyelvű sci-fi és fantasy-címek közül.
*
Szétesik a világ, két volt iskolatárs pedig újra egymásra talál: Laurence egy mérnökzseni, Patricia pedig egy varázsakadémián végzett. Mindketten a világ megmentésén dolgoznak, más-más módszerekkel. De azt nem sejtik, hogy fiatalkorukban történt valami náluk nagyobb dolog, ami most vagy megmenti, vagy elpusztítja a világot. Az io9 főszerkesztőjének könyve. (Tor Books, január 26.)
Történelmi regény, ponyva és lovecrafti horror – így jellemzi a fülszöveg ezt az 1954-ben játszódó könyvet, amelyben a 22 éves fekete háborús veterán, Atticus Turner elindul New Englandbe nagybátyjával és gyerekkori barátőjével, hogy megtalálja apját, akinek nyoma veszett. Az utazás azonban csak a kezdete egy nagyon furcsa, lovecrafti elemekkel átitatott kalandnak. (Harper, február 16.)
Valami nem stimmel Rebecca Wright világával: mintha rossz ember lenne az elnök, és mintha mindig elfelejtené, hogy éppen mire készült. Férje eközben egyfajta időgépen, pontosabban „okság-sértő gépen” dolgozik, ami miatt tudóstársai kinevették, pedig közel jár a megoldáshoz. Amikor a fiúk balesetet szenved, a gép segítségével állandóan visszatérnek az eseményhez. (Deckle Edge, február 23.)
V. E. Schwab tavalyi könyvének, az A Darker Shade of Magicnek a folytatásában Vörös London mágikus földje egy varázslóverseny megrendezésére készül. Mindez azonban nem zavarja a mágia irányításával küzdő Fehér London és a mágiamentes Szürke London lakóit, hogy bajt keverjenek – arra azonban senki sem számít, hogy az elveszettek hitt Fekete London is előkerülhet. (Tor Books)
Idén két új művel is jelentkezik China Miéville: az év második felében egy alternatív történelmi regénnyel készül a hírek szerint, januárban pedig kisregényt adott ki. Akárhányszor olvassuk, nem pontosan értjük, hogy miről szól a This Census-Taker: az io9 kafkai mesének hívja, a leírás szerint pedig egy kisfiú szemtanúja lesz egy traumatikus eseménynek, de nem tud elszökni a szüleitől. (Deckle Edge, január 12.)
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Egy az egyben itt gyártanák a népszerű modellt.
Sehol, senki sincs biztonságban Ukrajnában.
